Vigyél magaddal…
https://www.youtube.com/watch?v=hnVE846_L0E
Az idézés (Egyik történet novellás kötetemből)
A történet nem a horgászatról szól, inkább csak háttérül szolgál, de nélkülözhetetlen része annak az eseménynek, ami, mint ezernyi kérdőjellel maradt meg bennem.
Miszerint
A fájdalom deltacsatornájában ott vár a megnyugvás: Félelem nélküli immár a halál. Parttalan otthon, semmibe tűnő tételbe szorítottan ott van az átlényegült tény: Miszerint :Vége….Elbontattam. / talán leszek…de egyszer biztosan voltam. /
Miértek (ké)reggel…
Minek utána, annak utána egyfelől a nagy nihil mert miért is aggódna múló önfeledten a csábvitéz ha egyszer sem bír el vele….hát legyen mondta rácsapta sár gőzös lelke deszka ajtaját és elszalad vele, mint fodros kutya sáros őszön hajdanán ám, senki fia letegezte önmagát mert még sem bánkódik -miért is – a rühes kocsmaasztalon búbánatos poharak csengésével miközben a […]
Kérdés
Most balga szavakon nyargal az értelem, úgy tűnik végtelen messze a megnyugvás. Menedék a sűrű magány, ahová a gondolat még visszatalál az illúzióerdő színes ostobaságából, bízván ,hogy tisztára marja a kérlelhetetlen IDŐ. Tán hiába? Az ész,elme tisztasága mit sem ér! Odakint lám a fekete ronggyá agyonmosott fehér lett, s csakugyan fehér a fehér ..? Megkeverték a finom ízű színeket, mélán […]
Búfelejtő (Egy vagyonőr naplója….)
Nemrég még az utcán zengett a dal, szólt hozzám, fülembe harsogta szüntelen: építsd a hazát! Hisz tiéd a rög, mihez kötődsz, élj ,akár szegényen e szerint! Mondd, mit tehetnék hát, iszom a bort megint. Anyám úgy élt, s beszélt, ahogy diktált a lelkébe mart igazság. Vesztett. Tudom ma már szájából igaz volt a szó, míg dőzsölt álmok romján az […]
Hová…?
Borzas felhők varkocsába szalagot font fenn az alkony, bíbor csipkés ledér leány, miért szomorkás, csupa talány. Tüzet fútt rá a déli szél, lobot vetett, izzott az ég… Mondd! Hová repít az éj…?
Lázálom…(Egy kamaszkori szalmonella fertőzés margójára…)
Visznek. Megint visznek. Zavaros kék lé felettem az ég, s a meleg szeptemberi napfény melegéből semmi sem jut a sebtében rám vetett , gyűrött lepedő alá. …Lehet, nem is szeretném. Húz az álom maga felé erős inas kezével, s amint megfog, nem enged. Lehunyom szemem, vibrál, bánt a fény, sárgán izzik pillám súlya alatt, akár gyomromból nemrég a feltörő hányadék. […]
Kéretlenül….
Kavargó gomolygásból válogatom a tollhegyre méltót, mint anyám hajdanán a sárga fényű konyha asztalán az olcsó rizsszemeket. A ma lesöpri súlyos kezével a míves szót, agyamban éket feszít, éget, különös formába forr, betű – ábrát szül a kerengő fény. Kényszer, hogy ne fájjon annyira a szorítás….. maradjon fenn a rostán,mint […]
Legutóbbi hozzászólások