Nincs

aztán hogy megnyirbált szavaiddobtad rámújra hajnaligcsevegésed nyomtad leszikkadt torkomonkötetlen minthasemmi sem mérnesem múltidősem kopasz hitlecsupaszítottad bennema másnapotazóta látokfeltámadástólfeltámadásig

De jó

Álmok fura konstellációján elmereng a tudat:még gyermekként meg- megálmodtalak,amint gyenge fűbe markoló ujjaim mellettfehér gyíkokként futottak szerte ujjaid.Az esőillatú éj szele csiklandva bújt be s kirövid nyár-nadrágunk lenge szárán.Nevettem. Te is rám, s...

Szíved zugain

Talán valahol mégis itt maradok,még megmaradok benned,s mint mellényzsebben felejtetttegnapi listaösszegyűrt árkain az elfolyt tinta;nyomot hagyok, ki vagyok, s voltamszíved zugain, míg átloholtam,tűzön át, vízen át epekedve,míg sóhajként hullva tenyeredre,teltek az...

(egy kávé tejjel)

Kint hangtalan feslik fel a nap fodras mint ormótlan, fakó tűzfal az ég,tövében kushad a loncsos utca,rajta rianások mint ijedt fecskékröptének cikk-cakkja;kakofón kép. Bent a plafonrólmállik épp a reggel;rég’ kopasz percein fel-felordít a barna csend:„Felelj!”- majd...