Szíved zugain

Talán valahol mégis itt maradok,még megmaradok benned,s mint mellényzsebben felejtetttegnapi listaösszegyűrt árkain az elfolyt tinta;nyomot hagyok, ki vagyok, s voltamszíved zugain, míg átloholtam,tűzön át, vízen át epekedve,míg sóhajként hullva tenyeredre,teltek az...

(egy kávé tejjel)

Kint hangtalan feslik fel a nap fodras mint ormótlan, fakó tűzfal az ég,tövében kushad a loncsos utca,rajta rianások mint ijedt fecskékröptének cikk-cakkja;kakofón kép. Bent a plafonrólmállik épp a reggel;rég’ kopasz percein fel-felordít a barna csend:„Felelj!”- majd...

Kifejezéstelen

oldalvást szakada tél fakó nyáladermedten kúszik égrea falak döngölt árnyajégbe süppedt kapualjbanmintha lyukas ablakokde csak szemekelhagyotttekintetekben űr – a test csak ténferegmagát nem találvaa nap fagyott véres húgy csordogál alája***mintha feneketlen szemekde...

Valami hajlandóság

dicsérve uratfennen harsogaz együgyű vígságs míg önmagán mulata kese élű ajkakra kiülvalami trágár hajlandóságoda-vissza jár a lébuzgón lármáz míg itatkoccint karácsonyra -rá -eléa zagy egymás szavába vágkorpa közé vész a kifent áhítatviseltes szív ésmolyrágta...