Nincs
aztán hogy
megnyirbált szavaid
dobtad rám
Szíved zugain
Talán valahol mégis itt maradok,
még megmaradok benned,
s mint mellényzsebben felejtett
(egy kávé tejjel)
Kint hangtalan feslik fel a nap fodra
s mint ormótlan, fakó tűzfal az ég,
tövében kushad a loncsos utca,
Kifejezéstelen
oldalvást szakad
a tél fakó nyála
dermedten kúszik égre
a falak döngölt árnya
Legutóbbi hozzászólások