Hastánc férfiszemmel
https://youtu.be/A8AlpJMRvZk
(Megj.: érdemes a videón olvasni a szöveget!)
Ring a csípő,
tombol a vihar,
mennyei mámor
Lelkembe öltöztetnélek
Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen:
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
ahol találkoznak az égi óceánok
azon az estén, mint a mesebeli hableány
még szétnézett e földi világban mielőtt
alábukott. teste nem vált semmivé,
a hálátlan asszony & az áldott jó ember
naponta kialmozza a féreglyukakat
hogy amit elnyeltek újra szem előtt legyenek
kifényesíti a halál kaszáját
időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”
valamikor meghitt biztos és lassú volt még színekkel is felruházta magában az együtt zöldben a hiány kékben a múlt s a jövő egyaránt megfoghatatlan fehérben hiszen a rég is bármibe öltözhetett ahogy a jövő is az egyik már a másik még megfoghatatlan ám a most rövid gyorsan múló alig érintő a most egy pillanat amit nincs idő színekbe álmodni a […]
Legutóbbi hozzászólások