korom

Arra ébredtem, hogyalmákat teremtél vállgödreimbe.Van idő,suttogtad, ez még nem vihar,csak szellő lengedez,ha ágaidba mar, foglak-e?(Ne nézz leátlyukasztott tenyeremre!)Fázol, ugye?Ágaid közt éri hajam a dér,e ledér tél mind elvitte rongyaim,nem merek lángokat...

hasonmásaink

Egyik karod szőkemásik fekete és göndörujjaidból kerítést fonokderekam körépillantásod hajamon lávalefolysz lassanmegülsz ajkam szegletébenegyszer kéredmajd nem hagyodhogy szeresselekmost épp kettő van belőledtegnap háromholnap majd nem jutsz eszembeés ezer...

üveg

a szemüveg tappancsaivalószínűtlen gödröketvájnak orromraa fény visszapattanmindenhol üvegkörülöttembennemmagammal szembejövökidegen és torz az arcomtalán a ledek hideg tüzeszikrákösszefolyt faüvegfémüvegárok- madár- égüveg szép fehér ujjaidrepedésekfutunk szerteaz...

verébgyermekek

a vágy jeleit cipzározom kabátom alá ha kitárnám szárnyait megijednének a fák a macskakövek alatt a titkos erek az elhagyott sáros terek mind mesélni kezdene a madarakról a kandeláberen veszett rókák osonásáról a rézkilincsek márványlépcsők kopott hangján kapkodva...

tizenöt

úgy volt…talán tizenöt ha voltamlábamat felhúzva kucorogtama fotel ölén meghatott a fénya reluxán átpörgőfelhőszínekmagambanfelírtam a rímeketamiket majd odaadok nekedtalán tizenöt éve…s azokat a napokatkivéveamikor csak hétszerjutottál eszembenaponta...