Szerző: Hatházi Áron | febr 22, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Arra ébredtem, hogyalmákat teremtél vállgödreimbe.Van idő,suttogtad, ez még nem vihar,csak szellő lengedez,ha ágaidba mar, foglak-e?(Ne nézz leátlyukasztott tenyeremre!)Fázol, ugye?Ágaid közt éri hajam a dér,e ledér tél mind elvitte rongyaim,nem merek lángokat...
Szerző: Hatházi Áron | febr 13, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Egyik karod szőkemásik fekete és göndörujjaidból kerítést fonokderekam körépillantásod hajamon lávalefolysz lassanmegülsz ajkam szegletébenegyszer kéredmajd nem hagyodhogy szeresselekmost épp kettő van belőledtegnap háromholnap majd nem jutsz eszembeés ezer...
Szerző: Hatházi Áron | febr 8, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
a szemüveg tappancsaivalószínűtlen gödröketvájnak orromraa fény visszapattanmindenhol üvegkörülöttembennemmagammal szembejövökidegen és torz az arcomtalán a ledek hideg tüzeszikrákösszefolyt faüvegfémüvegárok- madár- égüveg szép fehér ujjaidrepedésekfutunk szerteaz...
Szerző: Hatházi Áron | jan 25, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
a vágy jeleit cipzározom kabátom alá ha kitárnám szárnyait megijednének a fák a macskakövek alatt a titkos erek az elhagyott sáros terek mind mesélni kezdene a madarakról a kandeláberen veszett rókák osonásáról a rézkilincsek márványlépcsők kopott hangján kapkodva...
Szerző: Hatházi Áron | jan 20, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
úgy volt…talán tizenöt ha voltamlábamat felhúzva kucorogtama fotel ölén meghatott a fénya reluxán átpörgőfelhőszínekmagambanfelírtam a rímeketamiket majd odaadok nekedtalán tizenöt éve…s azokat a napokatkivéveamikor csak hétszerjutottál eszembenaponta...
Legutóbbi hozzászólások