Háló

Alkotóterem

Rozsda

Valaki kiabál, de hangja az avar alá vész, S csöpögni kezd a harmat, mint falról a vérrel kevert mész.

Az utca

Ablakom kitárom, az utcát látom, Itt minden reális, meg egy kis álom. Középen, kántálva ballag a drótos, Ajtóban állva biccent a boltos.

Én nem bízom a véletlenre

Már annyit szenvedtem, hogy nem lehetek ott részvétet nyilvánítani a temetésemen, hogy ma eldöntöttem: túl fogom élni. Úgysem veszítenék vele semmit. (Azért úgy megnézném! Hogy voltam és láttam már, milyen és hogyan zajlik le? Á, a másoké nem olyan.)

aroma

Láthatatlanul merengve parfüm, álom illatú köd, kényszerítve levegője áthat elfolyó betűkön. Mennyi bánat összetéve belsejébe, bűntudattal tiszta célt kovácsol éle....

Az őrület (fikció) (1. Fejezet)

– Miért van annyi szenvedés a Földön? Háborúk, betegség, halál. Mi az oka mindezeknek? Rosszul irányítanak minket. Ha én lennék a Föld legfőbb ura, és ha milliószor intelligensebb lennék

belsőépítészet

lelakott szoba vagyok, aminek romjain új dizájn készülődik. lomtalanításkor

Ön dönt: Iszik vagy kutya

Valahol villámlott A kutya a rózsákkal nem tudja mennyi az idő Mondjuk már én sem Iszok egy pohárral

“Hűtlen feleség” , könyvillusztráció, Nehrer György novelláskötetéhez

Jónás könyve

Színmű gyerekeknek

nem kár

lehangolt húrokon nyikkan a szinte fájdalom diszkomfort és diszharmónia testem rezdülése magamba nézek minden szélmalomharc volt csupán most elhanyagolt dolgaim...
1 40 41 42