Háló

Alkotóterem

Az egyetlen zenemű, amit minden nap hallunk

Az egyetlen zenemű, amit minden nap hallunk

hasad a tudat

megszoktam a három fejemet egyet hordok a nyakamon kettő púp a hátamon a tükörben találkozunk és töprengük egy nagyszerű versen

ez nem az a lehajtó volt

visszatalálni oda ahol még nem is jártam érzek benne kihívást eltévedtem vagy csak be

a vasegér

a fémforgácsoló vasegér megfente mind az ötven fogát kiadós vacsorát remélt

ráismerés a péntekre (énvers)

valaki hozzáfért az adataimhoz és aranyhajszálakat tűzött az agyamba nem akarom tudni miért a szemem romlását se aranyban mérem az...

Húsvét

Csigolyák görögnek a hegyről, s a csontportól kacsintanak nyúlfésülő szépleányok. Hátranéznek válluk fölött, derekukról folyondár csöpög márvány bokájukra.

Megalkuvás

A hétszáznegyvenegyesen kabát alá lapulva kucorog az élet.

bolondnemgomba

visszaváltom a jegyemet és többet jövök vissza megint ugyanaz megint ugyanott megint kiszökött mindkét macska

változóan változatlan

mint a föld a tavaszi esőt érzed-e egészekből leszel rész részekből egész

kimerült ( Anyám emlékére )

elfáradtam kihűlt az éjjel csillagok nyomában rohantam reménnyel
1 37 38 39 40 41