Háló

Alkotóterem

nem kár

magamba nézek elhanyagolt dolgaim kiáltoznak

apeva

ma álmok kínoznak

a megkeseredett ember

gyászod ezernyi könnyed

vízió

a technika az ember mása

kétely

az ember a halál ellen

Zarándok-vers (negyven napra) IX.

Ott láttam vonatot, ahol sínek se voltak;

fáradt vándor

láthatatlan kádak várnak

Valentin-napra

Mint aki csengőt ejtett a csörgő patakba,

Megint egy álom

A szüleimnél voltam a faluban, ahol nevelkedtem.

Csepp a tengerben

A minap elém került egy kép Picassótól. A rózsaszín korszakából, úgy tűnik.
1 2 3 4 41