Nem hiszem el, hogy tegnap volt karácsony,
dagadó hurkák, aranyszín foszlós kalácsok
ültek büszkén a damasztos asztalon,
mára a kihűlt zene, álmatag halmait hallgatom.

Az idő, mint megfoghatatlan elméleti csoda,
hajszálvékony gombalemezek között lapuló moha,
egy természettudós most nevetne,
nincs ott semmi csak rés, te eretnek.

Habzó tengeren, az óceán mélyén,
keresem az égen, az űr mezsgyéjén,
tikkadt sivatagban, magasok csúcsán,
föld gyomrában, míg kialszik a gyufám.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben