Megtanultam a kötést és az oldást,
sorok közé búbánatot szőni.
Csomózni titkokat makraméra,
s horgolni reményt oda, ahol nincs.

Már csak foszló emlékeket foltozok
öltve szavakat nagy össze-visszaságba.
Suták a szavak, suták a kezeim is.
Világom csupán álmomban hímezem ki.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben