Késő bánat
megtenni
mit nem tettem
értékelni
limlomnak hitt
emlékeim
visszasírni
az ölelést
vágyálom maradt
anya kisírt szeme
sem lesz vidámabb
a megbánás nem szívja
légüres térbe
az ellenséggé vált
szavakat
a düh hiába lett
semmivé mára
apa sosem látta
csak haragos arcomat.
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
Nehéz.
Az viszont tény, hogy olyan csodapalotát építettél fel az emlékeidből Erika, hogy szeretném még sokáig olvasni.
Ha lehetne ( miert is ne lehetne?) egy szóval jellemezni egy verset ( ki is találtam rá, hogy sűrített vélemény ).
Akkor az az egy szó, ebben az esetben a részemről a : könny lenne.
Van még a gondolataimban több, ami kevereg, de most ebben a pillanatban ez volt a legerősebb hatás.
Editkém!
Annyira fájó emlék ez. A könny a legenyhébb reakcióm.
Köszönöm, hogy olvastál.
Ölellek. Erika
“anya kisírt szeme
sem lesz vidámabb
a megbánás nem szívja
légüres térbe
az ellenséggé vált
szavakat
a düh hiába lett
semmivé mára”
Nekem, a legszebb sorok!
Gyönyörű vers, Erika!
Gratulálok!
Szeretettel: Ildikó
Köszönöm Ildi, és azt is, hogy olvastál.
Erika 🙂