Magamra maradottan, haragomban

futok egy tó felszínén,

nevetve nekem adta, ebemadta

egy sellő gyönyörű pikkelyét.

(Magyarázat: Volt itt egy játék kamaszkori zsengékről. Kb. 16-18 éves koromban írtam és csak azért emlékszem rá, mert rövid.

Ennek sem volt címe, de ahogy ízlelgettem, engem egy vonat zakatolására emlékeztetett az üteme, tehát nem tudatosan József Attila emlékére íródott, magától vált azzá és ezt a címet kapta. Ha a zsengés játék nálam kimaradt a költészet napi megemlékezésbe belefér.)

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben