ha igen neves lennék
határozói igenévbe kerülnék
leülnék ide a padra
s nem tétováznék állván
egyikről a másik lábamra
s volnék kiváló de esik az eső
és kéne ide egy beálló
melléknévi igenév
lenne itten kelendő
s nem volnék ilyen esendő
s aszott rebbenő levelek
nem szállnának vállamra
mint képzett verebek
s a vezetéken megpihenne
a sok melléknévi igen év
de az idő már szólít gyerekek
főnévi igenév zeng őnéki
s kezdek immár járni kelni
táncba szállni mint dróton
a vidám verebek
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
Ez jópofa lett és szellemes.
köszönöm szépen!
Jó kis nyelvi játék! 😊
köszönöm szépen!
Kedves Márk!
Tetszik! Tetszenek ezek a szófaji megnevezésű betétek.
Vidámmá tették a versed, vidámmá tettek engem is.
Örülök, hogy olvastam!
Szeretettel: Ildikó
igen, részemről is a vidám, játékos szándék volt az elsődleges mozgató.
örülök, ha tetszett!
Nagyon jó nyelvi kódolás.
Tetszik, hogy a magyar nyelvben benne van ez a kódolási lehetőség és ezt megtaláltad. Érdekes az is, hogy mintha a toldalékolás rövidített célközpontúságot hozna létre, – a versed is példa erre. Vajon idegen nyelven a prepozíciók elérik-e ugyanezt, azaz különböző nyelveken való beszéd eltérő gondolkodásmóddal jár-e együtt? Pl. leülnék (1.vsz.) szóban öt különböző nyelvtani elem van besűrítve, angolul ez négy szó: I would sit down. Ugyanígy a tétováznék (1.vsz.) egyetlen szóban 6 nyelvtani elemet fog fel az agyunk, ez angolul 3 szó: I would hesitate. De például az esendő (2.vsz) szó igénybe veszi nem csak a gondolkodásunkat még érzelmi bevonódást is elvár ez a szó, eltart pár másodpercig, amíg átéljük a jelentést, angolul csak frail.
A magyarban a főnévi igenévnek van ez a felszólító hatása, mint írod a 4.vsz.-ben, az angolok mintha nem is ismernék. Járni: walk. Táncolni: dance.
Mint például a magyar nyelvben, amelyben egy-egy szavunkban sok grammatikai szabályt használunk vajon szókincsünk viszonylag kisebb-e? Ezt a költőknek jó lenne tudni, illetve lehet, hogy azért jut eszünkbe sok metafóra és allegória, mert a jelentést kompenzáljuk?
köszönöm a részletes írást!
olyan sok kérdést teszel fel … amikre én nem tudom a választ… 🙂
de mivel költő vagy, költői kérdésnek minősülnek, így megúszom a dolgot… 😀
hogy mégis mit gondolok… aki anyanyelvi szinten beszél más nyelveket, az azt mondja, hogy más nyelvhez másik gondolkodásmód társul. én nem beszélek, így csak elhinni tudom, de valószínű igaz is lehet. hogy ” vajon szókincsünk viszonylag kisebb-e”, hát a bruttó szókincset biztos meg lehet számolni, a nettó, adott egyén által használt meg nem függ attól, melyik nyelv. inkább azt gondolom, hogy a nyelv jellege határozhatja meg mennyire könnyű beleszuszakolni egy versbe a költői képeket, no meg a tehetség.
(tessenek erről írni egy szakmai dolgozatot 🙂 … én érdeklődéssel olvasnám)
S hol van a folyamatos mn igenév? 🤪 Gondolom tudod, hogy ez nekem tetszik.
Áron
reméltem, hogy tetszeni fog, gondoltam is rá, miközben írtam. 🙂
mesze nem tökéletes, tudom, lehet, hogy később még visszatérek rá
köszi!
* jav.: messze 🙂