Becses kisfiam, hamvas arcú,
lassan daliás hercegem,
Hálás vagyok érted,
elsőszülött gyermekem.
Óvlak mint egy kincset.
Olykor megbotlunk
és elesünk léptünk nyomán.
Ekkor fogd meg jó erősen
mindkét kezemet,
Együtt várjunk, hogy
segítsen a szeretet.
A mélységből felállni
az segíthet, ki járt már ott.
Hadd segítsen neked,
ki már felmászott
Szeretlek!
Apa
2021
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
Minden verset a saját magának állított keretek közt érdemes vizsgálni, a saját játékszabályai szerint. Ez a boldog apai vers egyik oldalról hiteles, irodalmi alkotásként nagyon kevésnek érzem. Biztosan mély, tiszta, igaz a gyermek szeretetének érzése, de a tényleges költői beszéd elfordul ettől az érzéstől. “Óvlak, mint egy kincset, Olykor megbotlunk és elesünk léptünk nyomán, segítsen a szeretet, mélységből felállni (ahonnan a gyermek már felmászott)” kifejezéseket nyilván költői képeknek szánta. Ezek klisék, panelek, olyan mintha tudná mi az elvárás egy apai versben és teljesíteni akarja. Háttérben az életismeret kétségtelen de egy jó vershez nem elég egy effajta erény. Milyen közös emlékek, élmények alapján fog emlékezni a gyermek?
Kedves Milán!
A szívemet melengeti, ahogy írsz. Csak így tovább. Tanulj, olvass, mi itt leszünk, hogy segítsünk, ha szükségét érzed.
Erika