Alkotóterem
Csendélet
Eredeti Textihatásúvá "szerkesztett" 2003.
zavaros zavart zavar
dörzspapírba csomagolva
mindenütt ugyanaz
hasramacska esik
bosszantó
célkeresztben áll a múlt
feszes hátát még jobban kihúzza
ide lőjetek! - izzik szemében
víz alatt
mélytengeri búvár vagyok álmomban
a sötét kortyokban nyel el
Mézsárga szín
Későn, már az analízis végén jött rá miért volt szerelmes azokba
volna jó
hazatalálni lenne végre jóhallgatni apám meséits érezni anyám szívmelegétbújni az ősi tölgyes fáihozmiközben belélegzem az erdő kipárolgásaitvolna jó de már...
dilemma
odvas sötét száját tátja
bekap lenyel megemészt
időháló
fekete-fehér négyzethálóba zárt összegyűrt hőség krémszerűen terül bevonja a naptortám romjait olvadtan csurog a máz a hirtelen jött napelem...
Tavasz
Lejárt az időm, szedd össze magad! Szólt Télanyó a lusta Napnak. Ühhhüm, szívta magába a tél utolsó, illatát hhümm, fújta...
Ristretto
F.-éknél jeges kávét ittunk, F. felesége hatalmas jégkockákat tett a poharunkba. Folytatom a naplómat azzal, hogy a baráti körünkben most...
Legutóbbi hozzászólások