Alkotóterem

Csendélet

Csendélet

Eredeti Textihatásúvá "szerkesztett" 2003.

zavaros zavart zavar

dörzspapírba csomagolva mindenütt ugyanaz hasramacska esik

bosszantó

célkeresztben áll a múlt feszes hátát még jobban kihúzza ide lőjetek! - izzik szemében

víz alatt

mélytengeri búvár vagyok álmomban a sötét kortyokban nyel el

Mézsárga szín

Későn, már az analízis végén jött rá miért volt szerelmes azokba
volna jó

volna jó

hazatalálni lenne végre jóhallgatni apám meséits érezni anyám szívmelegétbújni az ősi tölgyes fáihozmiközben belélegzem az erdő kipárolgásaitvolna jó de már...

dilemma

odvas sötét száját tátja bekap lenyel megemészt

időháló

  fekete-fehér négyzethálóba zárt összegyűrt hőség krémszerűen terül bevonja a naptortám romjait olvadtan csurog a máz a hirtelen jött napelem...

Tavasz

Lejárt az időm, szedd össze magad! Szólt Télanyó a lusta Napnak. Ühhhüm, szívta magába a tél utolsó, illatát hhümm, fújta...

Ristretto

F.-éknél jeges kávét ittunk, F. felesége hatalmas jégkockákat tett a poharunkba. Folytatom a naplómat azzal, hogy a baráti körünkben most...
1 2 3 36