roppantul megterhelő
riadt tekintetekből kiolvasni
a napot fonnyadt híreket

Fehér mellkasod a rácsnak feszítetted
fekete négyzetrács alatt

Megpróbáltam feledésbe süllyeszteni egy világot,
s a tengermély zöldes félhomályában is láttam

ugyanúgy fogunk megöregedni
mint a többiek
ugyanúgy süti majd a kezemen
az ereket a fény

Az én rádióm szeret engem
általában minden rendben
everibody ami érdekes

Arra ébredtem, hogy
almákat teremtél vállgödreimbe.

Mély, puha éjbe von
szörny február.
Az ősz vörös magvait rágja,

hajóm az örök tengeren
időhurrikán közepén
a sajgó csendben lengedez

edit jön és marad vagy megy

Amanda nyolc hónapra született.
Édesanyja már negyvenéves volt.

lassan hozzád indul
s te a kékre festett égbolton

a házasság nem tartotta be ígéretét Béla sem mondta többet hogy szeret csukta az ajtót a hajópadló nagyot reccsent lába alatt pókháló lengett a sarokban halott színészt siratott a taps fejjel lefelé himbálóztam egy színházi függönyön a deszkákon apám ordított szedjem...

Sötét vörös szemmel

Talán valahol mégis itt maradok,
még megmaradok benned,
s mint mellényzsebben felejtett

Levetkőzött.
Minden elképzelhető helyen
kidomborította izmait.

ínyemen fém íze dereng
az összes rongyom mind
a padlón hever

Furcsa, láthatatlan gomolygás ez (pusztán pszichológia), minden eladható,minden megvehető – Mammon vigyorog, csak így tovább, híveim!; mindennek és mindenkinek ára van, csak a megfelelő összegről szóljon a megfontolt ajánlat („elindultam szép hazámbul, szememből a...

Csitt.
Vékonyak a falak.
Magunk hagytuk megépíteni.
És most áthallatszik rajta,

Bizony! Megfordultam!
Aki látott, hihette kerengek
bolond táncban,

Egyik karod szőke
másik fekete és göndör
ujjaidból kerítést fonok
derekam köré
pillantásod hajamon láva

Meghatározhatatlan
mikor önti dézsáját

nekem is nyílnak még virágok
salétromos penészes foltokban