Megtekintve: 26 alkalommal

---

Perszehogy

És a negyedik évszak hozta olvadás már nem engedett levet. Tavaszt.
Perszehogy szibériai telet akartam:
latyakban lassuló lágyan szuszmogós
szürkületet, színtelent.

Amiben elakad az abroncs, csak teker.
Vagy épp siklik tükrökön, akár szarvassszán.
Őrült csörömpöljön csengettyűszó helyett, lila alkonyból a csontmélyre húzzon, hogy örökbe csendesedjek. 

Csak legyen vége.
Látni akarom kilehelve a reggelt.
Krisztus nevében szeretlek, ezt mondtad, perszehogy 
éjjel volt
ekkortájt fájnak a csontmély szarkómák.

Az ügyeletes szobát belehelte a “fáj”.
Téged mart gyomron, nem múlt
bárhogy simogattál.
Rákig vedlettem előtted akkor,
pokol volt, perszehogy 

megcsókoltál.

Perszehogy lefeküdtem veled.