Megtekintve: 72 alkalommal
Rossz korban
Rossz korban születtem a földre
mikor az öreg fák fény helyett
sötétzöld álmokat susogtak
Magasról dörgött rám az élet
szikkadt szomjúság lebegett
a fejem fölött szüntelen
én anyám nyomán haladtam.
Árnyékom elillant egy sarkon
satírozott vonalra vágyott
nyűtt talpú cipőm vitt előre
amíg anyámat kerestem.
Csönd buborékba hullott a nap
hazaért végre talán hozzám
gondolat-kar ölelte egyre
zsebéből húzott közénk falat.
Tátongó fekete szemében
vigasz nem volt csak konok átok
nyolc évem ártatlan bűnei
anyám mást szeretett.
Maretics Erika
0