Háló

Megtekintve: 90 alkalommal

Én vagyok…

I.
Én vagyok az esőcsepp,
mely arcodat érintve
tölt fel apadó ereket…
és ahogy lassan lepereg,
átáramlanak rajtad az élet-csillogó érzelmek;
minden kis apró mozdulat
lelkedben zajló, de hosszas folyamat
(sejthártya-köpenyével bűvészkedő sorsfordulat).
Én vagyok a napsugár,
fizika bölcsőjét szállító fény-futár.
Áthatolhatatlan anyag lángja,
izzó energia és Ábrahám-fáklya.
Teremtés koronájából pattant szikra,
mely az alkímia árváit csitítja:
aranyos fogalom-keblekkel,
tűzzel játszó kezekkel.
Emberek és képzetek átváltoztatásának
édes szülő-szimbóluma
– egyedül Ikarosznak maradok a “soha”.
Én vagyok a kincs,
ami neked most csak bilincs.
Szépet és kecsességet sugárzó valóm
addig lesz délibáb, míg a te akaratod:
csillagmezőkön gyémánt-sarló,
s azzal is angyalokat kaszaboló…
Egódat elhagyva – lehetek ametiszt,
mely az alázatosság és a belső béke felé visz…
talán egy tiszta kvarc,
mellyel egészséges utakon haladsz.
Még megtalálhatsz – bárhol a világban -,
ha felismersz az aurában…
Nyomomban lesz még:
sivatagi homokból feltámadt kristályüveg,
üstökössel érkező föld-süveg.
Én vagyok a mindent őrző és a semmit se védő
– kivételes álmaidban: dimenzió-rendező;
megjelenek, mint élmények hálóján akadt spirál-perced…
vagy éppen eltűnök, mint ezüstfátyolban tündérkedő,
de emlékképtelen természettan-gyermeked.
Én vagyok a megformált sár –
Athéné lehelete, hogy élhetővé vált.
Én vagyok a kiemelkedő sziklevél,
a fák közötti párbeszéd…
Én vagyok a lótuszvirág. Az összes próféciák.
Elröppenő sirály szárnyában a szabadság.
Ártatlanság vagyok az őz tekintetében,
de ösztön is az oroszlán erejében.
Vagyok: roppanó kő,  imádkozó nő.
Félelmetes mennydörgés,
és az összes isten-feltételezés.
Én vagyok Hórusz szeme,
mint gondviselés jegye.
Krisnától a fuvola dala,
visszhangzó öröm-mantra.
Én vagyok a tengeritörés
alatt roppanó derék,
fájdalmától gyöngyöző verejték.
Én vagyok az önzetlen szeretet.
Oltalom könnyében: igaz kegyelem.
Magzatban az első dobbanás,
a huszonegy gramm előtti szusszanás.
Vagyok: színes mester-ecsetvonás,
húr és vonó által égi himnuszhangzás.
Az elviselhetetlen enyészet,
halhatatlanság óhajából született művészet.
Én vagyok a kiszámíthatatlan rend
és az örökkévaló csend…
II.
Általam van vég és eredet,
s mint e világi időszerkezet:
– neked csak egy beállított homokóra –
teljesítőképességének mozgatórugója
adhat esemény-érzékelésre keretet.
*
(Ádám és Éva története lassan paródia,
de húsból-vérből… tudod: anatómia.
Minden érted, s ha ezt meg is érted:
még jókor kikapcsolod a bálvány-gépet.)

Vélemény, hozzászólás?