Háló

Megtekintve: 147 alkalommal

Heincz néni

Gyerekkorom, egy belvárosi ház földszinti lakásában telt. Boldog kis emberke voltam. A többiekkel gyakran játszottunk fogócskát az udvaron. A bejárati ajtók előtt, kis küszöbök voltak. Azok lettek: a ház. Ahol senkit sem lehet elfogni. Heincz néni egy ilyen ajtó mögött lakott.
Nem szerettem az “öreg embereket” Valamilyen furcsa irtózat élt bennem irántuk. ( Egyszer meglátogattunk egy idős rokont. A szája szélén fehér váladék volt. Megkérdeztem, az mi? Azt mondta a rokon, hogy hideglelés.) Erre máig emlékszem, de arra is, milyen gusztustalan volt.
Heincz nénihez mégis vonzódtam, magam sem tudtam, miért. Egy közeli élelmiszerboltban dolgozott, egyedül élt, és nem volt nagyon kedves. Néha megálltam az ajtaja előtt, és kiabáltam: Heincz néni! Engedj be. Néha beengedett. Csodálva néztem a kis lakást, az ablakmélyedésben a keresztrejtvényt, a szemüveget, de igazán egy bohóc vonzott, csodás selyemruhában, művészien kidolgozott arccal. Nagyon szerettem volna, ha nekem adja. Persze, sosem mertem kérni, csak tágra nyílt szemmel bámultam. Ő meg elmagyarázta: Tudod Kislányom, ez nagyon régi emlék. Nem tudok megválni tőle.
A közértből mindig hozott magának zsömlét vacsorára. Vékony szeletekre vágta, és úgy ette meg. Még sosem láttam élő embert, aki ezt tette volna. Olyan értelmetlennek tűnt. Aztán elmondta, hogy a múltban sokat éhezett. Akkor szokott hozzá.
Heincz néni mesélt nekem. Milyen volt, amikor fiatalon a Dunában úszott, de egy örvény elkapta, és levitte a mélybe. Akkor Ő kutyaúszásban jött fel a felszínre. Öregesen göcögve mondta. Addigra lejött róla még a fürdőruhája is. Ijedten kiabált a vőlegényének, hogy hozzon valami ruhát neki.
Aztán meg azt, hogy volt egy papagája, nagyon szép égszínkék tollakkal, de sajnos tragédia történt. A konyha asztalán vizeskancsó állt, amit csipketerítővel fedett le. A kis papagáj belegabalyodott, és a kancsóba fulladt.
Aztán a spájzban egyszer észrevette, hogy a paradicsomból valami kiszívta az összes levet, és kiderült, hogy egy Hatalmas Patkány volt a tettes. Söprűvel próbálta kiűzni, de a rágcsáló ellene fordult. Nagy harc volt. Én csak hallgattam Őt, és ott voltam minden mesében. Félelmetes és csodálatos mesék voltak. Egyszer az udvaron játszottunk, amikor olyan bádogdobozt hoztak ismeretlen emberek. Bevitték Heincz néni lakásába, és azután kihozták. Nem értettem. Mi ez az egész. Anyukám elmagyarázta. Heincz néni meghalt kislányom. Sokáig nem éreztem semmit. Sem fájdalmat, sem dühöt, amiért itt hagyott. Az később jött. Nem voltunk barátok, mégis emlékszem minden szavára.

Vélemény, hozzászólás?