Felragyogó, körmönfont színek
Nyár volt az is, csak színtelen, kopott,
A tűzfalon csorgott a háború.
Szokás szerint a kulcsot elvesztettem
Úgy él bennem, hogy valakit szerettem,
Tán szőke volt, vagy másmilyen hajú.
Jártam én már ott a rózsakertben,
Azóta persze már másutt lakom
Régen úgy hívták Király Bazár
Megvan a kulcs, de régen más a zár
És más kilincs van ajtón, ablakon.
Forró a nyár, de jó hideg a sör
Miravna jön az állomás felől.
Művészbejáró volt a ház mögött,
Jöttek-mentek cornwalli bárók.
Bárók, apródok, hűvös éjszakák
Mintha megvolna még a kék kabát…
Itt állnak sorba mind a buszra várók.
A szembeházon volt két kőmajom
Potyautas, írta Jacques Deval
Veszprém, Ajka, Boba, Celldömölk
Egy régi újság mindent leközölt.
Féltíz után tolong az emberár.
Az est magánya fájó, néha öl!
Miravna jön az állomás felől.
Körmönfont színekkel int a hét
Vasárnap minden álmos és üres
Végecsapó után már semmi sincs
A bolt bezárt, hát menj tovább s legyints!
A kóbor eb sajnos beteg, rühes.
Vászoncselédek régen nincsenek,
Álmok repülnek szét a vásznakon
Félkész szerelmek állnak felfeszítve,
Hogy szűz varázsát végképp elveszítse,
De már ab ovo rossz a vázlaton.
Szabóollóval szépen vágja föl!
Miravna jön az állomás felől.