Háló

Megtekintve: 141 alkalommal

Analógiák

Játszottam az anyámmal úgy,
hogy mámorító örömben aki bújt,
aki nem, eltávolodtam, visszamentem,
takart szemmel is megtaláltam,
majd elvesztettem,
– ki gondolta volna, hogy ő is
romlandó sejtekből áll?

A gyermek sűrű léthiányában vártam az apám.
Már a kapuból sokféle nevemen becézve értem kiált.
S én úgy ugrok titokzatos komplexusomra,
mint imádatos menyegzőn szomjas poharat koccintva.
– Ki gondolta volna, hogy hátrál,
elnyűtt lesz és agyvérzést kap a király?

Vélemény, hozzászólás?