Megtekintve: 449 alkalommal

---

Rúnák

Hátadra fogom rajzolni
a szél rúnáit,
a bőtermő mezők buja,
arany mámorát,
ahogyan az ég a kalászos,
vad földhöz,
úgy érek hozzád.

Talpad nyoma köré karcolom
a diófa rúnáit mint díszes ketrecet,
hogy ne tudj árnyékom elől te is
kitérni,
mint minden tünékeny nyári délután.

A víz rúnáit szemed köré,
ne kelljen sírnod, ha könnyet kér
tőled a sors,
maradhass
szőke csengőhang a házfalak között.

Szépek lesznek,
színesek,
nagyok,
s nem kérek értük semmit,
csak hogy ne szeress engem.
Elég nekem a vers,
a völgy,
a sasok,
ne is lásd,
hogy díszeid közt ott vagyok.

Ha nem vagy az enyém,
nem tudlak elveszíteni.