Megtekintve: 478 alkalommal
most éppen
Végignéztem a házat
ahol éltem
(ugye az otthon az valami más)
s minden sarokba letérdeltem
mint anno gyerekkoromban kukoricára
hátha visszajön értem aki otthagyott
nekem mindegy már
mi vagyok
lehetek tűz a fazék alatt
a lábvized
vagy egy sülő csirke a tepsiben
valójában unok már virágnak
fának
meg ilyen hasonlóan szép és megszokott szarnak lenni
maradjunk annál
hogy most éppen csak azt
tudom
hogy akarok lenni
s most éppen miattad.
Hatházi Áron
3