Háló

Megtekintve: 151 alkalommal

….. és fogd az almára

……. és fogd az almára!

Egy napon a Jóisten, jóízűen nevet,

lehajolt a Földre  a porba írt egy nevet.

Elborult az arca, elmélázott kábán,

a porból, homokból életre kelt Ádám -.

– Lődörgött a Földön heverészett léhán,

s az esze kin járt? a még nem létező Éván.

Megszánja az Isten, vagy tán bosszút forral?

Egy bordát összekever a már bevált porral.

Feléledt a massza, létrejött a páros,

nélkülük nem lenne ma sok ezernyi város.

Megrázza az Öreg láthatatlan kaprát,

nyit a párosnak egy kifogyhatatlan kamrát.

Telve volt a kamra, minden földi jóval,

így szól az Isten dörgedelmes szóval;

Ehettek bármit mi éhetek elveri,

íme itt egy alma, mi karmátok terheli.

Intézi a szavát főleg a nagylány Évához;

vegyél innen bármit, de ne nyúlj az almához!

Beszélj! Beszélj! vigyorog Ádám,

mert ott jár az esze  a nagylány Éván.

Besurran Éva a tele spájzba,

 ráteszi kezét a tiltott almára.

A léha Ádám utána oson,

megpihen szeme a szűz halmokon.

Észreveszi Éva, az almát nyújtja,

ám látja, hogy Ádámnál nő az élet kulcsa.

Feledik az almát s egymásra harapnak,

Hogy legyen mit mesélni a sok tudatlan papnak.
Sanda az, ő becsap, ámít, érted? Gyűlölöm átvág!
Drágám! Kis feleségem, szívem, nincs Kata! Tépj szét!
Mit könyörögsz, te köcsög, sáros vagy, fuss apa! Húzzál!
Jaj! Ne legyél hülye, zsémbes sárkány, kész ciki, hagyjál!
Mit ne? Miért ne tegyem Laci? Így jártál violám! Lépj!
Blőd, tapló krapek, útmutatóval várja a kedvest!
Lányok! Az éjszaka horkol, csélcsap, már lüke, VÁLOK!
Főzz neki: sonkát, kappant, kapjon még ürühúst, bort!
Kávét és a pipát tedd kézhez, légy vele kedves!

Vélemény, hozzászólás?