– Hát … ahogy a „most” egy Istentisztelet sem tarthat örökké…. Igaz, némelyik van olyan jó, hogy sokáig hallgatnánk. Ez is olyan volt. Van olyan is, hogy örökkévalóságnak tűnik….

– Egy nem, de az Isten tisztelete örökké tart.

– Ugyan miért tartana örökké? Én spec mielőtt behoztak volna kimondottan gyűlöltem. Üvöltöttem vele, kiröhögtem. Azt ordítottam, hogy na, na, ha olyan nagy mellényed van akkor tartsál vissza, súgj valamit amiért érdemes maradni! Maradni? Röhej! Rohadni!

– És?

– Hát majdnem megfogott! Már – már ugrottam volna csukott szemmel, ahogy a gyávák szoktak…

– És?

– Kinyitottam. Gyönyörű panoráma, isteni illatok, virágzó gyümölcsfák, távolból vonatfütty, bárányfelhők… stb. Vagy fél percig gyönyörködtem, teleszívtam magam a friss levegővel, majd csak annyit mondtam; Jól van öreg, majdnem nyertél. De tudod mit? Meg van véve viszem a giccset magammal. Hátha csak mese az gyönyörű túlvilág! Hacsak, nem mondasz valakit akiért érdemes. Ha te mondod, maradok miatta.

-Hm – hmm és?

Néma csend, Elhallgattak a madarak, se, légyzümmögés se vonatfütty… és a színek mintha nyugdíjba mentek volna, szürkébe olvadtak…. Szinte láttam magam előtt az öreget ahogy az gyönyörű ívelt szája összezárul, mint két penge egymáson… Megijedtem és magam próbáltam megidézni… akiért… Azt hittem megüt a guta sehogy nem jött elő, pedig évekig mindig beúszott, Várva, váratlanul, ébren és álmomban, ha felébredtem ő volt az első… és most nem… semmi…Akkor nincs más hátra mint ugrani. Kicsit húztam az időt, mert kezdett elmenni a kedvem, hisz nem éreztem már azt a fájdalmat amiért ugye…

– Akiért ugye …. Akartad mondani.

– Fogjuk rá! Szóval kiálltam a torony legszélére és úgy döntöttem, hogy nyitott szemmel… Eszembe jutott, hogy kifizettem az egész évi házbért, meg hogy mi lesz az új ruhámmal, meg a vizsgák meg…

– Ugorj már!

– Ezt mondtam én is magamnak és ugrottam. Már félúton érzetem, hogy valami nem stimmel, ugyanis befogtam az orrom, és kinyújtottam a lábam, megfeszítettem magam, hogy spiccel érkezzem. 10 pont. Semmi csobbanás. Ahogy felértem a felszínre elmosódottan hallottam;

Kezdetnek nem is rossz, most jöhet a fejes, ugyan így csak fordítva! Igen mester, mondtam.

Csak az a rohadt influenzavírus ne vert volna le a lábamról!

– Nyugi már kezd lemenni a lázad már csak 39.8.