Nem vers 4.

Lourdes felé az autópályán ért el a vihar. Nyári zápor, augusztus 14. Nagyboldogasszony napja. Lourdesben óriási  zarándok találkozó. Széles, soksávos autópályára emlékszem, a zuhogó eső homályosuló fényeire. Több száz vagy ezer ember felé közeledtem, közöttük egy vírus garázdálkodik. Ki tudja honnan jött, meddig marad? Mit akarhat? Már nem vegyület még nem élőlény, de valamiképpen élni akar. Megkaparintja azt, ami neki nincs még úgy is, hogy megöli a gazdatestet. Illetve nem öl, hanem elveszi az életét.
Fehér leanderekből állt az elválasztó sáv, levendula, rozmaring, kakukkfű illatát lengette. Forró nyár koncentrálta illataikat de tudom, hogy hamarosan ősz lesz. Nem tarthatom vissza, jön.
Kerekesszékben, hordágyon, kórházi betegágyon sérültek, haldoklók imádkoztak a barlang előtt, nővérek helyezgették őket egyre közelebb a Mária-szoborhoz. Indiai nők türkiz és narancs száriban, boldogság ponttal a homlokukon rendetlenkedő gyerekeket húztak-vontak, kényszerítettek az oltárhoz. Thai férfi nehéz, gerenda nagyságú gyertyát hozott a vállán, áldást kért rá az első útjába akadó paptól, egy bencés szerzetestől. Japán nők trópusi virágokból állították össze a Mária-koporsót és a megszentelt virágokat betegük ágyába vitték. Egy magyar, élelmes kamasz szentelt vizet árult műanyag kannából.  Térdelő imához x jeleket rajzoltak a járólapokra, de egy idő után már nem lehetett tartani a másfél méter távolságot. Ezernyi bűnben fogant földi halandó mind passzív entitás átadta magát az Ige befogadásának… Angyalok, ékszerek, érmek, medálok, ikonok, feszületek, karkötők, rózsafűzérek, öntapadós matricák, kulcstartók és hűtőmágnesek… Katonák, rendőrök félelmetes fegyverekkel, menetfelszerelésben.
Estefelé egy belvárosi teraszon ültem le, nem tudtam rájönni mit lehetne itt enni, semmi jele konyhának, kínálatnak. A tulajdonos kérés nélkül hozott tál sonkát, sajtot, olajbogyót és egy pohár fehér bort.
Hazafelé rádiót hallgattam. Az utóbbi időben rászoktam a youtube-on talált beszélgetésekre, elemzésekre, egyetemi előadásokra, a nyelv merész, ravasz kifosztására, a szavakra épített párhuzamos világokra. Ezen a letöltésen csillagász beszélt az univerzum kezdetéről, a kvantummechanika és a világegyetem egymást tükröző természetéről. Egy idő után meguntam vagy elfáradtam, a fény elhajlása után a kvarkokat már nem akartam hallani. Hagytam, hogy Lourdes, és a neutrínók hadd távolodjanak el tőlem, ahogy az egyik csillag a másiktól. Ezúttal ne táguljon hanem szűküljön a világ az én ágyamig.