Jóváhagyta: Hatházi Áron
Szerkesztői megjegyzés: A szöveg korrektúrára szorul.
A cukor
Mint mindig, most is nyitott ajtó mellett tett vett a lakásban. Pendlizett a konyha, a szoba (nappali és háló) és a kisszoba („dolgozó”) között. A Konyhában megvágta a hagymát a pörkölt alá, a szobában rákukkantott a tv – re, olykor csak legyintett, ja és a fürdőszobában megengedte a vizet, hogy majd megfürdik.. , a kisszobában meg találkozott a barátaival, szerelmével ismerőseivel. Innem szabadult a legnehezebben… na ezt még megnézem erre még válaszolok .. á ez meg kit érdekel stb.
A nyitott ajtón keresztül akaratán kívül is hallotta, a szomszéd lakás konyhai zajait, és óhatatlan a beszélgetéseket is.
A szomszéd hazaérkezett a barátaival és mondta feleségének, hogy főzzön kávét.
Kávé lefőzve, kiderül nincs otthon cukor.
Feleséggel minősíthetetlen hang.. és küldi a szomszédhoz, akit még nem is ismernek.
Kop – kop!
– Tessék!
Egy fiatalasszony áll az ajtóban.
– Jó estét kívánok, elnézést kérek a zavarásért, de feleségéhez jöttem.
– Ő már alszik, reggel korán megy dolgozni, de ha fontos akkor felkelthetem! Illetve tudok e én segíteni valamiben?
– Hát nem is tudom ne, keltse fel! Akkor inkább…
– Mondja már mit szeretett volna tőle, ha nem titok! Ha az akkor ne mondja!
– Egy bögre kristálycukrot szerettem volna kérni.
– És ehhez miért kellene ő?
– Hát mégis csak az asszony dolga.
Most nézett csak végig igazán a fiatalasszonyon. Most tűnt fel neki az anyósára emlékeztető cicanadrág, és az édesanyját idéző pongyola. Jézusom hány éves lehet? Az alakjáig még el se jutott a gondolata.
– Tessék, itt van egy kiló, majd amikor vásárolt akkor hozza vissza!
A nő elbizonytalanodott, érezte, hogy valami nem lesz rendben. Nem szólt csak bólintott, elvette a cukrot. Úgy hátrált ki, hogy alaposan végigmérte a férfit.
A férfi hallotta, hogy a szomszéd kiabál a nővel. Azt mondtam, hogy egy bögrével kérj! Ne játssza itt az eszét! Vidd vissza és csak egy bögrével hozz! A haverja i próbálták csitítani, hogy hagyd már ne égesd szegényt, de hajthatatlan volt.
A férfi gyorsan bement a szobába, hogy ne hozza zavarba a nőt és csak a halk kopogásra jött ki talán még halk se volt inkább csak sejthető.
– Mégis inkább csak egy bögrével kérnék ha lehet mondta csendesen a fiatalasszony.
– Persze természetesen.
A férfi, felszakította a zacskót és mondta;
Na tartsa legyen kedves!
A kedves szóra felkapta a fejét a nő és elpirult. A férfi elkezdte volna önteni a cukrot, de a fiatal asszony keze úgy remegett.. és nemcsak a keze a válla is…
Letette a cukros zacskót, elvette a bögrét mindkét kezével összefogta a nő összes kezét és egy – egy finom csókot lehelt a csuklójára. Ahogy közelhajolt a valami furcsa és igazán nem is kellemetlen illat elegyet érzett. Gyerekkorát idéző szappanszagot, amin csak enyhén átsejlett a friss izzadtság szag és nagyon finoman nagyon halványan a mosogatás jellegzetes szaga illata. A nő megdermedve állt remegő lábakkal . A sírás kerülgette.
– Caola vagy baba ?
– Baba
A nő szinte szégyenkezve mondta; én azt használom…
A férfi elvörösödött és mielőtt meggondolhatta volna, mondta
Úristen friss izzadtság és szappan illat imádom..
Aztán gyorsan megtöltötte az asztalra rakott bögrét és a nő kezébe nyomta….
– Köszönöm szépen.
Hebegte a nő amikor megjelent a feleség háló ingben álmosan hunyorogva. Szia! mondta nőnek, majd hozzátette; te a szomszéd lány vagy?
– Csókolom igen!
– Csókolja ám az öreganyja térdét.
Mondta férfi. A lány félénken…
– Azaz szia! Elfogyott a cukrunk és az uram átküldött..
– Az ura!
Kapta fel a fejét a férfi és villámlott a tekintete.
Miért nem ülteted le? Kérdezte a feleség?
– Mert sietek és még nem is ismerjük egymást…
Bemutatkoztak. x y z
– Már megyek is
Megint áthallatszott a szomszéd zsörtölődése.
Feleség : érdekes pár… az vágta rá a férfi és cukruk sincs.
Isten ments, hogy sajnálni kezdje a nőt, mert annak nem lesz jó vége kezdje el előbb az asszony az biztosabb.
Egy darabig még áthallatszott a szomszéd és a haverjai röhögése, durva vicceik egymást túllicitáló mindenféle történeteik nő ügyek stb. Persze csak a szomszéd nem dicsekedett ilyenekkel. Majd elcsendesedtek talán elmentek, vagy ott aludtak a haverok is? Csak a mosogatás jellegzetes zaja szűrődött át és szappan és izzadtság szag és egy csukló lehelet finom érintése.
Mint ahogy az a panelban lenni szokott napokig nem találkoztak egymással egyik túl korán a másik túl későn, meg bezárkózva stb…
Vagy két hét telt el amikor a férfi egyedül volt otthon halk kopogást hallott és rögtön megjelent a szomszéd asszony is kezében a cukorral púpozott bögrével, és egy tányér almás pitével.
Megállt az ajtóban és nyújtotta mindkettőt
– Csak visszahoztam és ezt fogyasszák egészséggel!
– Köszönjük. Maga sütötte? Jó illata van.
A férfi észre se vette, hogy nem is süteményre gondolt, hanem a nőre, akin nem volt cicanadrág és pongyola, hanem egy short és egy vékony póló.
Üljön le, főzök egy kávét! A férje?
– Dolgozik. A felesége?
– Dolgozik.
Mindkettőjük arcán halvány cinkos mosoly futott végig
– Nem én sütöttem, az anyósom. Én nem tudok, legalábbis ilyet nem.
Sírás kerülgette
– Majd fog meglátja ennél sokkal jobbat, én látom magán.
Aljas mondta magának a férfi, de olcsó vagy….
– Gondolja?
Kötött rá a lány magában pedig: hízelegsz mi pedig ha tudnád, hogy tudok is
persze … honnan is..
…végül is verbális előjátékra is szükség van, mert ez már az a javából úgy néz ki az égiek már döntöttek valamiről
Közben a férfi kávét felrak, poharak az asztalra kanál a hozott púpozott bögre cukorba.. és egyre hétköznapibb dolgokról beszélgetnek… mindketten érzik, hogy a pillanat inkább távolodik mint közeledik… közben azért ismerkednek foglalkozás iskolák stb a férfi szinte félénken kérdezi a nőt, hogy ő mit és hol? Nem szeretné zavarba hozni!
Aztán a nő: ELTE matek – fizika – gyógypedagógia szak… a férfi tágra nyílt szemmel csak néz. A nő megsajnálja.. hosszú… A párom mert látom nem szereti az uram kifejezést… ők annál is inkább. –
– Szóval módos vidéki család… amikor megismerkedtünk én még egyetemre jártam és egy igen vagány fiatal srácot ismertem meg…. ő agrármérnökire járt… távol otthonról Gödöllőn szabad élet mintha soha se lett volna otthon rabszolga igaz nem is ezt szerette volna, hanem színház és filmművészeti.. de a család a föld a hierarchia meg a falu… baszd meg! tiszta Móricznak való történet. A 21. században érted? De nagy a szerelem és nagyon akartuk egymást. Huza – vona a családdal végül annyit engedtek, hogy elvégezhessem az egyetemet… de utána nem dolgozom hanem otthon mint a rendes asszonyok, házkörüli, munkák , lakás rendbetétel főzés, mosás takarítás és az ember várása terített asztal és ha… ez már később ha kellek akkor terített én… és persze a gyerek gyerekek szülése szerencsére ezt nem azonnal akarták, hanem az esküvő után 3 évre szerencsére mert most már én nem akarok nem neki nem!
– És, hogy, hogy ide költöztek?
– Mert otthon pokol volt. Már a páromnak is elege volt, kemény szorgalmas nagy munkabírású ember egyedül vitte a gazdaságot úgy, hogy amit lehetett ő csinált a traktorra nem ült más szántástól a betakarítási mindent ő este és éjjel adminisztráció és az egyéb teendők.. még az alkalmazottakkal is olyankor kommunikált éjfélkor adott utasításokat, kért számon stb. egy csomó terhet le tudtam volna venni a válláról, de nem! Az anyós nem engedte; „ asszonynak a sparhert mellet …”
– És most?
– Átadta a testvérének az egészet. Itt pesten vett egy tüzép telepet, nem kicsit.. szállítmányozással mindennel együtt. Cseberből vödörbe itt is mindent egyedül… ő nyit, ő zár, fontos fuvarokat ő csinál… aztán itt vannak a cimborái azt hiszi, hogy jobban bízhat bennük ha együtt isznak meg isten tudja még miket csinálnak együtt… És a feleséged?
Vált hírtelen.
– Egy ápolóotthonban dolgozik.
– És te?
– Kijött a kávé. Töltök. Jó?
Mosoly
– Már ideje… ja jut eszembe van víz nálatok? Mert nálunk nincs, csőtörés volt felettünk és reggel elzárták az egész sort.
– Van persze. Miért?
– Megfürödnék ! Ha nem bánod!
Széles vigyor
– Akár a hátadat is…
– Akartalak kérni, de a szappan nem eshet ki a kezedből!
– Óóóó tudok én vigyázni!
– Héééé az nem a hátam teee! . Nem szégyelled magad?
– Nem!
– Na azt aztán látom…. teee…….