Náluk röhej a jó éjt kívánok,
Nekik mentősök a három királyok,
Csillag nem mutat feléjük utat,
Még az egyik alszik a másik kutat.
Közülük senkit nem ismerek,
Szemébe nézni egynek sem merek.
Kinyújtott kéz, feléje nem nyúlok,
Hanem hitem álszent leplébe búvok.
Hisz hontalanok ők Isten kegyelméből
És nincstelenek emberek bűnéből.
József a hajléktalan vidéki ács,
Kiről egy szót sem szól Lukács.
Mari az „úgy” maradt kurva,
Terhét tényleg teherként hordva,
Kiknek jövőt még álmuk sem terem,
Mert marad a luxus, a Lépcsőházi Betlehem.
