Háló

Megtekintve: 23 alkalommal

Megsárgult jegyek

Ketten voltunk a vészterhes folyosó két oldalán.

Ahol a halál és az élet, ki be jár.

Fogtad a kezem, mely már egy másik oldalról üzent.

Kérték, adjam át, a fájdalom egy megálló,

Mely fölül az Ég tekint le Rád káromul!

Hajdanán arany s ezüst közt jártuk a táncunk,

Most koszos poharak verik fel másvilági nászunk.

Alatta mi marad?

Csak a hús és a porc,

Egy eljövendő víg élet álmai tűnnek el a függöny mögül!

Fájt a gyümölcs halála.

Oly korán hajtották fejfára.

Elmondani nem lehet,

Ha az égető menet, füstté teszi véredet!

De megtalállak drága magom,

Mert kihajt újra, s virágba borul az almafa!

Alatta hűs bort kortyolva,

Lelkünk nyugovóra tér a hegedűszóra.

Ha kinyitom a kottát,

Vajon az évszázad mocskát, feloldja-e pár elkenődött ütem?

Megkaphatom-e a pecsétet, melyen a Teremtő keze pihen?

Mely már nem ötszörös csak négy,

Így a tejútra szóló jegyemmel elhagyom a kínt,

Felemelkedem, hogy meglássam

Hogy egyszerűen meglássam a FÉNYT!

Vélemény, hozzászólás?