Karácsonyi oltalom
Éjnek hajnalán, a Teremtő könnye szitál.
Örül most szíve, Fia érkezett a Földre.
Elküldte meghasadni,
Szíveket gyógyítani,
Példát mutatni,
Jóságért harcolni.
Midőn ember zsarnoksága tombol,
Isten fiát taszítják le majd a trónról.
Felismerni hivatott Ő a lelkekben,
Szeretet, mi éled, legyen végtelen!
Áramoljon a fény e hajnalon,
Újszülött csókoljon reményt homlokodon!
Jusson eszedbe éveid folyamán:
Eljött Ő meghalni érted;
Fejedet a sárból ezért felemeld!
Törekedj mindig a mosolyra,
Szívedben perdüljön muzsika!
Ha szemed bánat fojtja,
Eljön Ő és lecsókolja.
Elviszi minden bánatod,
Csak szeresd magad, erre kér nagyon!
Mert elfelejtették egyesek egykoron,
Míly fontos egymásnak két vérrokon.
Öleld ma át ki számít neked,
Bocsásd meg magadnak azt is, ha téved.
Szívedben ha egység van jelen,
Felülemelkedsz a mételyen.
Borítsd virágba lényed,
A haszon helyett a szeretet a lényeg!
Ölelő karral várnak Rád csodák,
A Teremtő vígasza minden trillázó madár.
Karácsony estéjén és minden napon:
Csillagpor és áldás szálljon át az ablakon!
Arcokon hűs szellő suhanjon!
Csókold gyermeked homlokon,
Így lesz boldog a karácsony!