Háló

Megtekintve: 43 alkalommal

Időtlen felek

Vénuszi szobrod előttem áll,

Túlragyogja lelkünk viharát.

Teremtsd nekem élővé a követ,

Legyen eleven mi azzá érett.

Foszlányos múltunk elenyészik a ködben,

Szárnyait táró lélekmadár röppen.

Harmatos csepp hull alá az égből,

Megcsillan benne minden, mi fénylő.

Benne rejlik az embernyi tudás

Minden mi külön áll, legyen most kerek egész varázs!

Pillekönnyű lepkeszárnyon érkezem a jelenbe,

Tartsd az ujjad, megláthatod, mi voltam valaha.

Voltam pont, mely naptól ragyogva,

Csúszva mászva jött ment a sárba.

Aztán felvettem köntösöm,

Betakart az Ég,

Körbefontam magam, szőtte azt a reménység!

Kitárom most szárnyam,

Hogy színesen szárnyaljak,

Vigyen hozzád a tavaszi fuvallat!

A véletlen odasodor kertedbe majd, mellyel megáldom virágodat,

Takarja be szentség nektárodat!

Vélemény, hozzászólás?