Szakrális vágyakozás
Senki nincs ki vágyna öblömre,
Ki ringatna saját örömére!
Kinek lehoznám férfierejének csillagát
Megáldva vele létünk pillanatát.
Megtalálni egymásban az ízeket,
Jóság, szépség, szenvedély párlatát
Kiteljesedett elménk varázsát.
Édes csuprom ajkadig érne,
Szomjunkat oltanánk egymásban végre.
Kinyitnád kipréselt nedűm üvegcséjét,
Kiinnád lényem szépségét!
Átjárna a rózsaszírmos íze,
Több lenne tőle végtelen férfiasságod ereje!
Megsimítanám vele fáradt homlokod,
Nyugovóra térne harcos ostromod.
Mellyel kerestél, kutattál
Magas dombokról rohantál.
Hogy megleld eredőd.
Ellenkező nemben rejlő erőd.
A kör most összeér,
Kiegyenlített csatatér.
Nemiségünk szikráját az égre karcoljuk
Egybeforr ittlétünk értelme,
Egymáshoz vezetett utunk harcmezeje.
Megvívtunk egymás kertjének kulcsáért.
Gyere és takarja azt be nászunk gyümölcse.
Új élet fakadjon a fényből,
Szeretet éledjen minden sejtünkből!