…vagy…
vége éreztem rögtön
a hiba visszatolat
már megint mind szembe jön
és szurokba önt tollat
kerestem én zakkantan
a szavakat és többet
a megkavart szavakban
a jelent és a többlet
fogalmam sincs nem is volt
meg amúgy sem érdekelt
hogy fogkörtém meghajolt
és hamisan énekelt
pedig én jól csináltam
vagyis csak jól azt hittem
minden nap fejre álltam
az aprót visszavittem
volt egyszer egy reggel itt
ködös sötét és fagyott
hazudtam persze megint
volt ilyen már nagyon sok
tán előbb kellett volna
vagy két háromszáz évvel
de megpróbálom holnap
egy jobban hangzó névvel
mindennek van határa
mindennek dől a vére
a határnak raktára
a mesének rossz vége
ha magammal táncolok
saját lábamra lépek
ma vidáman lángolok
majd új sorszámot tépek
mindig ugyanaz vagyok
aki sohasem voltam
a vérdíjak túl nagyok
akár élve vagy holtan