Háló

Megtekintve: 107 alkalommal

ha rá nézek a waterloo sunset jut eszembe

nem képes másra mint utazni többnyire
jókedvből induló őrült szomorúság a
megérkezése olyan mint egy csúszkáló
esőcsepp a tudatállapotok szivárványának
legalább négy különböző színe minden
órában egyszer félig tele pohár egyszer
félig üres de főleg földbe csapódott
üvegszilánkok egyvelege
az élményeit képtelen értelmesen elmesélni
be van zárva a bordái közé mint a szemeteskukák
egy társasházban láthatatlan a rakásra halmozott
csalódottság és gyűlölet összetömörítve
nincs is olyan hogy ő
csak más fényének vagy sötétjének visszaverődése
látszat kiegyensúlyozottság visszafordíthatatlan
leépülése a the kinks waterloo sunsetjének
bowie feldolgozása megmagyarázhatatlanul menthetetlen

2022.10.30

Vélemény, hozzászólás?