Megtekintve: 216 alkalommal

---

Csak hát…

Olyan mindegy, hol van a hazám,
ha a szabolcsiak levegőjét szívom.
“Emlékszel rám? ”
Emlékszem talán, de a történetünket
fejben újraírom.
Olyan mindegy, nappal van vagy éjjel.
Az évszakok változását észre sem veszem.
Olyan ez, mintha felhasadt tenyérrel
kérnéd el a szívem,
de a vérem csípni fogja, ha végül beleteszem.
Nézem, ahogy nyújtod,
dobbanását érzem.
Csak hát…
Törvény az, hogy nem keveredhet
véreddel a vérem.
Törvény az, hogy múlik.
Telni csak az tud, ami töltve van.
Ilyen hát az idő.
Sokat nem tudok róla,
csupán csak létezem a kezdete óta.
Amit mutatsz, azt már láttam.
Hallottam már azt is, amit mondasz.
Tél.