Háló

Megtekintve: 91 alkalommal

placcs

olyan volt a pillanat mint egy korhadó tölgyfa bele

is faragtuk hogy itt jártunk 2006.06.06.hölgyem

mégis elmúlt minden mintha az ígéret ott sem lett

volna úgy vált porrá az érzés mint egy felgyújtott

zongora merthogy én azt állítottam tudok játszani

és más dolgokról is remekül tudtam hazudni de nem

akarom az ígéret tényéről elterelni a szót ha az egy

angyali arcra hajazott volna az azt követő cselekvés

nem  hasonlítható csak egy fekélytől rohadó orra

hiába a sok romantikus utcán alvás meg fogmosás nélküli

tivornya megértve miért kellett hozni ezt a sekélyes

Arthur Rimbaud feelinget belátom ha valakinek nincs

jogsija függetlenül attól hogy a lelke mennyire vad-

regényes nem lehet egy szinten túl partiképes ilyen

ez a hely full of meglepő mélység és magasság egyszer

a Blaha aluljárójában hugyozod össze magad aztán néhány

óra múlva de szép a nyár nagyi azt mondtad a lejtőn

nincs megállás és tényleg van valami bájosan hasznos

ebben az ótvar közhelyben az életek mint ahogy a dolgok

egy pottyantós wcben fentről lefelé történnek tök mindegy

milyen magasról de elkerülhetetlenek a placcsanások csak

élvezni lehet a zuhanási sebességet meglátni a leépülésben

a szépséget és vidáman fogadni az utolsó placcst

2022.10.14

Vélemény, hozzászólás?