placcs
olyan volt a pillanat mint egy korhadó tölgyfa bele
is faragtuk hogy itt jártunk 2006.06.06.hölgyem
mégis elmúlt minden mintha az ígéret ott sem lett
volna úgy vált porrá az érzés mint egy felgyújtott
zongora merthogy én azt állítottam tudok játszani
és más dolgokról is remekül tudtam hazudni de nem
akarom az ígéret tényéről elterelni a szót ha az egy
angyali arcra hajazott volna az azt követő cselekvés
nem hasonlítható csak egy fekélytől rohadó orra
hiába a sok romantikus utcán alvás meg fogmosás nélküli
tivornya megértve miért kellett hozni ezt a sekélyes
Arthur Rimbaud feelinget belátom ha valakinek nincs
jogsija függetlenül attól hogy a lelke mennyire vad-
regényes nem lehet egy szinten túl partiképes ilyen
ez a hely full of meglepő mélység és magasság egyszer
a Blaha aluljárójában hugyozod össze magad aztán néhány
óra múlva de szép a nyár nagyi azt mondtad a lejtőn
nincs megállás és tényleg van valami bájosan hasznos
ebben az ótvar közhelyben az életek mint ahogy a dolgok
egy pottyantós wcben fentről lefelé történnek tök mindegy
milyen magasról de elkerülhetetlenek a placcsanások csak
élvezni lehet a zuhanási sebességet meglátni a leépülésben
a szépséget és vidáman fogadni az utolsó placcst
2022.10.14
