Háló

Megtekintve: 106 alkalommal

Fekete reggelek

Mindenem benne van
a rohanó hajnalban.
Igaz, csak te rohansz.
Én ülök itt,
míg elkattan felettem
az összes perc, mi lehetne,
de csak várom azt,
mi meg sem történik.

Mintha idegen nyelvet
szórnál szét és körbe,
mi megfojtja szeméttel
a szobát.
A sok színhulladék,
melyet sosem vágytam,
átfonod vele a hajam.
S most ragad a fal is,
vagy az ragaszt magához,
míg te rohansz.

Azt hányod szét,
miben elesel.
Lábfejem a székre emelem.
Nem merlek nézni;
hinni sem benned,
hogy megállsz majd egy percre.
Hogy utolérjen minden,
‘mi engem székhez tapaszt.

Vélemény, hozzászólás?