A Halálra kímélt ( a fiók mélyéről)
– Anya!
Ne menj el!
Maradj!
Itt mindened megvan!
Itt a kert, pihenhetsz!
Úgy mint amikor apa élt.
Apa is így akarná!
– Megyek!
Tudjátok meg, alig vártam ezt a percet!
Rabszolga voltam.
Halálra kímélt rabszolga.
Apátok sosem szeretett, a tulajdona voltam.
Érinthetetlen, szinte érintetlen.
Akarjátok tudni „mik” vagytok?
Hétszer hét lökés, hét undorító szeszszagú, szuszogós perc, hét mázsa a hasamon, hét álmos lefordulás, hét rettenetes, horkolós éjszaka.
És ez volt az életem, a fiatalságom.
És még ő volt féltékeny, egy szó a boltban egy idegen férfihoz: egy pofon.
Apátok…. Régiségkereskedő. Hahaha!
Handlé!…….Ószeres!…..csaló!
Örültök, hogy megszülettetek?
Köszönjétek a cafkáinak, akik voltak kegyesek, hétszer visszautasítani apátokat!
Megyek, itt hagyok mindent, és meg sem állok életem első odaadó boldog öleléséig……