Megtekintve: 504 alkalommal

---

Mind1

Mint amikor gyerekkoromban
százas szöggel boncoltam fel
a szörnyethalt fiaverebeket,
úgy keresem benned, amit
csak akkor tudok megnevezni,
amikor megtaláltam,
az biztos, hogy az illata
fenyő-temető-spirituszláng fojtó
őszi ködpárája lenne.
Gondoltam, felfűzöm a szavaidat
damilra, hátha kiadja valamilyen nyelven,
hogy szeretsz.
Hát nem.
Nincs ilyen nyelv, bár megnyugtatóbb
lenne hinni, hogy csak én nem ismerem.

Csak egyszer mondtad, hogy soha.
Úgy értettem, soha nem engedsz el,
de összekevertem a szám-személyt,
én nem foglak soha. Vagy már nem tudom,
melyiket mondtad, szeretni vagy elfeledni.

Mind1, onnan tudom, hogy hazudsz,
hogy pupillád fehér lesz, szavaid meg
elkékülnek.
Kék szárítókötelek vérben fuldokló nyakam
bőrkerítésén.