Háló

Megtekintve: 144 alkalommal

nekemmiattam

láttam kezeidet
mozdulatlan gerinced
tökéletes csigolyasorát
út voltál előttem bőrpírvirágokkal
mindkét szélén beültetve
jön az ősz kedvesem
s én még háromperces hervadásaid
is szeretem

lehet hogy pohárba kellene
tölteni a nevedet
szabadon eldönthetném
kilöttyintelek-e
vagy pezsgőízű
szédült mámorod legyen
utolsó kortyaim egyike

idegenek férkőznek melléd
a buszon
asszonyok pergamen bőrét érik
buja ujjaid
mindendélutáni láz ural
kifeszített arccal
olvadékkal teletöltött fülekkel
őrzöm magamban a sebek helyét
szóvésőid kráterei emlékeztetnek
olykori hangodra
amikor satuölelésemben
valódi neved suttogtad

s nekem vezekelted
miattambűnödet

Vélemény, hozzászólás?