Háló

Megtekintve: 115 alkalommal

Interjú a halállal

  Helyszín: Egy söröző valahol akárhol.

Inkább kevés vendég, mint több.

Egyik vendég – nevezzük riporternek, bár még életében egy riportot sem készített, – rendel a kisasszonytól,majd hozzá teszi megjátszott lezserséggel: Ha  erre jár a halál, küldje ide, elbeszélgetnék vele!

A kisasszony hozzá írja a rendeléshez: Halál négyes asztal. Majd közömbös arccal hozza a rendelést. Mellette egy magas erős testalkatú fazon inkább gömbölyű, mint szálkás formákkal.

Arcra, alkatra férfi, amit laza farmer öltözéke is diszkréten látszani enged, ott ahol a legtöbb nő szeme egy kicsit többet időzik.. Az arca meglehetősen karakteres, kissé lógó szemhéjak alól éles, átható tekintet, de mégis biztonságot, empátiát, megértést sugároz. (Kérem, van ilyen)

Furcsa, de mintha a riporter tökéletes mása lenne! Persze a tökéletes a maga helyén értendő.

Riporter.  Meg sem lepődik.  – Jó napot kívánok!

Halál. –  Na – na, ami nekem jó az maguknak…- mondja ironikus mosollyal.

R. Kényszeredetten mosolyogva: Ja . Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásom.

H. Nincs mit. Ezek szerint én vagyok „A meghívott halál”. Van önnél egyáltalán penge, kötél, revolver, gyógyszer? Vagy ki kísérjem az utcára?  Busz , villamos, kamion. Én csak ezek után…. és akkor is ugye a mentők, vagy egy bátor járó kelő …

R. Zavartan: Nem – nem.

H. Kikacsintva. Ha már egyszer itt vagyok, bár ahogy elnézem van még ideje. Mert teszem azt ha rossz bőrben lenne akkor megspórolnék egy utat… Persze egy baleset  agyvérzés (széles vigyorral)

R. Falfehéren: Talán ha a tárgyra térnénk!

H. Kényelembe helyezi magát és barátságos hangon. Oké a tárgyra. Nyugodtan kérdezzen!

R. Mit rendelhetek?

H. Hát igazán nem élek semmivel, de ugye itt furcsán venné ki magát ha csak maga fogyasztana. Kávé, unikum, persze csak az ízük kedvéért.

Ebben a pillanatban megjelenik a felszolgáló és leteszi az asztalra a felsoroltakat és azt amit a riporter magának rendelt volna; kávé, szatmári szilva (1dl) és egy korsó sör.

R.  Csodálkozik: Kirázza a hideg

HTitokzatos mosoly.

R. Kávét keverget balkéz, jobbal leküldi a szilvát és  meghúzza a sört….. felbátorodva kérdez. Először kicsit beszéljen a múltjáról!

H. Nagyon – nagyon régen több milliárd évvel ez előtt születtünk ikertestvéremmel az élettel.

    Egypetéjű ikrek vagyunk és értelemszerűen az élet született meg előbb igaz csak néhány               ezredmásodperccel. Hmm pedig tülekedtünk ám mert, fojtogatott a nemlét. Rögtön el akartam       pusztítani a tesómat, de szerencsére nem sikerült. Rövid idő alatt rájöttem, hogy nem létezhetünk egymás nélkül. Eleinte nagyon kevés időt engedtem a tesóm műveinek, a másodperc töredékét, aztán gondoltam adok egy kis laufot. És bizony nagyon rövid idő alatt nagyon elszemtelenedett a tesó. Mondhatom jó munkát végzett. Úgyhogy

 hamarosan  másodpercek percekké, napokká, évekké sőt évtizedekké duzzadtak. Azóta sem érem utol magam.

Na nem akarok panaszkodni, ez nem is baj.

Pl ha nem kanászodik el a tesó akkor az én kreativitásom sem tudott volna kifinomulni. Gondolj csak a nagy katasztrófákra a dínók kipusztulására! önelégült mosoly. Azt hiszem nekem köszönhetitek a léteteket ti is. Képzeld el a dínók mellet esélyetek sem lett volna, nem a fáról lejönni (hülye legenda) hanem felmászni. Se Ádám se Éva se szex.

Azt hiszem, ha a tesónak köszönettel tartozom valamiért az a ti létetek.

Te hogy ti mire vagytok képesek..

R. Kissé türelmetlenül Mire? Majd mintegy véletlen mozdulattal nyúlt H unikumáért.

H. Megelőzte és tréfásan meglegyintette R –t.

R. Egy pillanatra megállt a szíve, majd intett volna a kisasszonynak de az már ott is volt a következő körrel. Most H. elé is egy deci szilva került és sör is.

Mindketten lehúzták a szilvát majd a sört is.

R. Elérzékenyülve: Igyunk még valamit! És már hozza is a kisasszony.

H. Kimelegedve lelkesen folytatta. Szóval egyszer ezerszámra  gyilkoljátok egymást, alig győzöm a munkát ott vannak a háborúitok, eleinte csak kőbaltával meg bunkóval meg ugye azok a testvérek Káin Ábel, Vagy pl. ott van Ábrahám.  Már írtam a jegyzőkönyvet pontosan rögzítettem a helyszínt és akkor tessék!

Az öreg lesújt, vagy mégsem?  Csak szemem káprázik? Azután szép sorba a háborúk sora. Te a huszadik századig még volt valami bája ezeknek a háborúknak. Azután Doberdó, a Mazsinó vonal az orosz front aztán a második nagy háború. A haláltáborok…Van pofátok a mocskotokat rólam elnevezni? Mi közöm hozzá? Mire ott rám is szükség volt addigra a világ összes gazemberségét elkövettétek.

 Már éppen arra gondoltam, hogy ideje lenne egy kicsit pihennem, ráadásul rátok is rátok férne egy kis lélegzetvételnyi idő.(igen k-  val!) Akkor mi történik?

Hirosima, Nagaszaki.    Százezrek percek alatt.         Enola G!

Volt pofája pilótának az életadó az édesanyja nevét rápingálni a gépére.  Mondom magamban, mit gondoltok rólam,  győzöm én ezt? Minek néztek ti engem? Azt hiszitek, hogy az én gyomrom mindent bevesz?  Mi vagyok én, egy kapcarongy? Amióta ti vagytok elveszítettem a szabadságomat. Dróton rángattok. Milliókat öltök halomra, utána meg egyeseket a torkomból rángattok vissza. Mint valami hősök. Képzeld, széttrancsíroz valakit a vonat. Én időben érkezem, de ugye a szabály az szabály. Rögzítem a pontos helyszínt a körülményeket feljegyzem: hogy  Ki a felelős lökték e vagy ugrott? Esetleg kifeküdt a sínre? A mozdonyvezető mikor kezdett fékezni? Mert az elsőnél tökéletesen működik a reflexe. Később már megszokja, úgysem tud megállni addig a vonat. Akkor meg minek kapkodni? Valljuk be  a harmadiknál már be áll a függőség! A tudatalattija lelassítja a mozdulatait hogy esélye se legyen a kuncsaftnak. Na ilyenkor ugye írom a jegyzőkönyvet a delikvens olykor még bele is olvas, miközben ott küzdenek az orvosok meg a tűzoltók.  Ha szerencséje van vagy nem, egy megszállott tim valahogy összerakja az ürgét,  vagy nőt vagy gyereket! Bevallom ez utóbbinál magam is drukkolok. Ilyenkor sokkal körülményesebben írom le a helyszínt. Igyekszem messzebbről nézni.  Ha közelít a kölyök, még el is oldalgok. Nem tudom miért, de azt hiszem az a büntetésem ha gyerekekért kell jönnöm. Pedig csak a dolgomat végzem.  Azt hiszem, hogy itt valami homok van a gépezetben. Mert ugye nem természetes.

R  Te akkor mindent tudsz, hogy hogyan mikor miért és ki?

H. A gyilkosságokra gondolsz?

R. Csak bólint.

H. Igen, én már a szándék megszületésétől ott vagyok a delikvens körül, mindent pontosan végig követek, feljegyzek.

R. Miért?

H. Hát nem hallottál a végső elszámolásról?

R De igen ám az emberek nem hisznek benne és ezért cselekszenek rosszat annak reményében, hogy ha egymás előtt nem derül ki akkor sima ügy.

H. Igen ám de önma

R. ga elől az

H. ember nem menekülhet.

R. Közhely de igaz.

H. …meg van még egy rokonom  a lelkiismeret, tudod az akinek az a furdancsa van. Na ő megkapja  a jegyzőkönyveim egyik példányát, elolvassa és kíméletlenül teszi a dolgát.

A másikat archiváljuk. A ti számotokra elérhetetlen.

R. Nem szoktál segíteni felderítésben?

H. Lehetetlen, egyrészt mert nem is szabad, másrészt…. De hagyjuk! Igyunk vazze!

R. Hm te aztán hamar akklimatizálódsz.

 És mi van az öngyilkosokkal?

H. Tudod mondtam az előbb, hogy kivettétek a kezemből a döntés jogát mondjuk többé – kevésbé. Ezért mérges is vagyok rátok. Az öngyilkosság az más. Egyébként is csúnya kifejezés, megalázó megbélyegző. Az értetlen gyávák használják.

Ezt egy költőtök nagyon szépen leírta egy versében. Valami Ady A vers címe  a Meghívott halál. Szép és olyan emberi módon gondolkodik rólam és olyan tisztelettel szól hozzám, hogy azt hiszem megérdemlik azok akik komolyan hívnak, hogy azokhoz illő tisztelettel közeledjek és igyekszem nagyon gyorsan intézni az adminisztrációt, hogy a dokik ne tudjanak istent játszani. Sajnos a minap bár igazán korán érkeztem ahhoz a 28 éves  ácsi fiatalemberhez  aki több marék gyógyszert szedett be, hogy időben leadja a rendszámot, szóval, hogy időben kivonja magát a forgalomból. Már – már végeztem az adminisztrációval, amikor megérkeztek a mentők. A srác minden erőfeszítése ellenére visszatérítették a dokik. Aztán jött a rutin eljárás. Szinte a szájába adták a szavakat, hogy nem gondolta, komolyan meg hogy soha többé, meg minden ezt alá is írta… Egy nap múlva már otthon is volt A kutya sem firtatta a miértet. Egy hét múlva szépen módszeresen ki irtotta a családját. 2 gyereket és a párját. Na most nem tévesztett; megfürdött, tiszta ruhát vett és felakasztotta magát gyönyörűen.

Na nem mondom, hogy az orvosoknak hagyniuk kellett volna… bár…

R. Tudod, hogy erről nagyon sokat vitatkozunk mi emberek?

H. Tudom, csakhogy a vitáitok nem a lényegről szólnak. Az emberi méltóság nem alapja a vitáitoknak. Legtöbbször csak szólamokkal dobálóztok, anélkül hogy tudnátok, csak eszközökként működtök,

vallások és ideológiák eszközeként.

Ezek pedig nagyon szűk rétegek érdekeit szolgálják. És … na de hagyjuk, mert …

R. És mi a helyzet a haldoklókkal?

H. Sajnos ők okozzák a legtöbb problémát. Nem jó fölöttük állni és nézni a szenvedésüket. De nem én tehetek róla. Ez kb olyan mint amikor te kapsz valahová, hivatalba vagy orvoshoz, vagy egy tárgyalásra időpontot és mégis várakoznod kell. Pedig az időpontot egy pontos forgatókönyv szerint kaptad.

R. Nem te döntesz?

H. Hmm erről már beszéltem. Igazán van az ideát és az oda át. Ideát ti vagytok a gazdák. A küszöbön nektek kell átlépni. A küszöb felett van az a bizonyos lebegő állapot. Hosszú lenne felsorolni, hogy miért van szükség erre az állapotra. Ugye az természetes, hogyha még van esélyetek hosszútávon a normális életre….

R. Mit értesz normális alatt?

H. Épp tudat, örömérzés,család, közösség elfogadottság akár kéz, láb, szem stb nélkül is. Furcsa de a lebegésért nagyon sokan felelősek. Maga a haldokló valamiért még maradni akar. (az akar erős kérdőjellel) Aztán a család nem engedi el mert mondjuk küldetésnek érzik az ápolás feladatát, az un. áldozati szerepvállalás kényszere. Tudod az adrenalin nagy úr a felszabadításához nagyon sokféle úton lehet eljutni. Aztán ott vannak az orvosok, akik hajszálpontosan tudják az idejét a lefolyását. Sokszor az ő szemérmességük, vagy álszemérmességük, vagy éppen bizonytalanságuk az oka az elhúzódó átadás átvételnek.

Neked mondjam ezeket hány és hány könyvet, cikket írtatok ezekről. De komolyan egyet se.

Csak ön céllal. Bestsellert, Leleplező cikket, ha éppen rúgni kell valakin, olykor épp csak az uborkaszezon kedvéért stb. Te mond ezzel az interjúval mi a célod egyáltalán?

R. Háát..

H. Csak az íráskényszer, csak, hogy megmutasd, hogy kiürítsd az agyad?

R. Mentális ejakuláció?

H. Most örülsz? Micsoda mondás.  Szaladj, védesd le!

R. Bántasz

H. Dehogy csak segítek feldobni a riportot.

R. Szerinted elhiszi valaki, hogy veled beszéltem?

H. Hm nem  többen mint akik elhitték, hogy találkoztál  édesapáddal fenn a hegyen az után amikor már velem volt.

R. Csak nagyon keveseknek mondtam el

H. Helyesen.

R. Jó volt veled beszélgetni azt hiszem most nincs több kérdésem. Illetve mégis.  Milyen vége halála lesz az emberiségnek? Te tudod?

H. Közömbösen. Tudom.

R. Kérdőn néz majd lelkesen kérdi; Iszunk még?

H. Elgondolkodva: Miért is ne, hisz egyszer ‘élünk’. Elmosolyodott.

Már lassabban ittak és igazán meghitten beszélgettek.

H. Szóval én tudom, hogy milyen végetek lesz, de paradox módon mégis csak rajtatok múlik.

R Sokan álmodoznak arról, hogy az emberiség egykor elhagyja a földet és máshol telepszik meg.

H. Nekem mindegy de egyszer meg kell halni egyszer mi is bevégezzük a tesómmal.

R. Sokan egy végzetes katasztrófával zárnák az emberiség létét.

H. Óvakodj ezektől az emberektől nagy súly nyomja a lelküket. Ne bízz meg bennük!

Végül is ha gyakorlatiasan nézem a dolgokat akkor ez lenne számomra a legkönnyebb.

Mehetnék nyugdíjba.

De kezdesz meggyőzni mire, gondolsz még?

R. Hát én igazán az emberiségnek olyan véget kívánok mint magamnak szépen megöregedni a párommal és csendben szeretetben elmenni este lefeküdni és reggel nem felébredni. Mindegy a sorrend mert az ilyen halál a másik hátralévő életét

megszépíti megkönnyíti. Ja és a lényeg valamit hátra h… nem is nincs lényeg.

Szóval valahogy az emberiség jusson el, de csak majdnem az abszolút tudásig, ismerje fel a békességben való élet lehetőségét és legyen része benne!

Építse le a szuper technikát, és ahogy szaporodott oly módon fogyatkozzon.

Míg egyetlen emberpár maradjon a földön akik már nem ismerik sok –  sok generáción keresztül visszamenőleg az erőszakot a háborút, az anyagi javak hatalmát stb.

Aztán egy szép éjszakán adják vissza a földet az állat és növény világnak amik szintén a maguk természetes módján múljanak ki.

H. Szép. Húzott egyet a söréből, akárhogy is lesz,  a magad részéről élj úgy, mintha te és a párod lennétek az utolsó emberpár, a teremtő a ti életetek példáján ítélkezne az emberiségről. Biccentett és eltűnt.

R. kisasszony fizetek!

K. Már „kifizették a számlát többet is amennyi jár” egy másik úr vendégei voltak.”

Vélemény, hozzászólás?