közeleg az idő

kúszom az árral szembefeszülök
központi témám az alacsony küszöb
ténfergek néha e kontár világban
megbotlom sokszor a cipőkanálban

lapulok majd párnázott üst alatt
belőlem egyszer csak a füst marad

szikár az élet keményített filc
kövér az árnyék terhelést nem bír
ugatni könnyebb gyenge aki sír
fájdalma nincsen megássa a sírt

lapulok majd párnázott üst alatt
belőlem egyszer csak a füst marad

években mérve tettem amit kellett
alamizsna az ételre is nyeszlett
matekozik néhány utasított kéz
lehet hogy mégis cukrozott a méz

lapulok majd párnázott üst alatt
belőlem egyszer csak a füst marad