Totemoszlop

Ha engedem ez a vers
megint ránő a kezemre
a számra
rólad meg nem mond semmit
s az a sok átkozott kurva
(némelyik szép volt)
találgatni se meri
mi vagy
ki vagy
te voltál a legnagyobb közülük
elárulom
szerelmem
s annyira egyiket se gyűlöltem
mint téged.

De nevedet évezredes csillagok
ágára tűzte bennem a testisten
minden óvatlan pillanatban
véresre térdelem az avart
erdőszéleden.

Esélyed sincsen érteni.
Neked sem.
Sem a múltaknak
sem az eljövendőknek.

Szentséges totemoszlop
egy nap rám dőlsz
nem váratlanul
minden ízületedben recsegsz
és vibrál gránit alapzatod.

Nincs rá más magyarázat
ha kettévágnálak
hosszában
valahol az aorták metszetében
az én vérem
virágom
magjaim is kiömlenének
belőled ki nem mondott
szavaiddal együtt.