egy pláza előtt

elegánsan ült a padon
nem szokványosan az ülőkén magát megtámasztva
a hosszú rész keskeny oldalán
foglalt helyet lábait keresztbe vetve
majd átkulcsolta egyikkel a másikat
ahogy csak a vékony lábú nők tudnak ülni
a dundik esélytelenek ebben a pózban
okkersárga kalapkája félgömb
körben keskeny szegéllyel zsinórból pödrött masni
öleli saját anyagából ráhurkolva
blúza fekete fátyolszövet egyenes hátán
semmi ránc szoknyája azonos színű sőt
formás lábán is sötétlett az üvegszálas burkolat
cipője sarka öt centis talán harminchetes
fényes cserebogár markolatú botja a támlához
simult, mintha nem az övé lenne miért is kellene
egyik keze úgyis foglalt cigarettát tartott két ujja között
szemüvegén megcsillant a nap sugara