három feketerigó

a kerékpár hátsó kerekén lazul egy küllő
egész testemmel érzem ahogy üti a ritmust
lassan, nézelődve tekerek
zuhogó esőben, a szürke ég alatt, a domb tetején
két feketerigó táncol
fel-felrebbennek, szárnyacskáik remegnek,
csőrük egymásnak feszül ahogy dúl a harc
az élet jogát követelik, egymás ellenében
a domb alján már csak gurulok
kabátomat és nadrágomat is belepte a víz
a szél kisimítja arcomat
az újabb kapaszkodó előtt még egy tócsán kell áthajtanom
belei kifordulva, egy feketerigó hever az úton,
a fodrozódás közepén