Háló

Megtekintve: 23 alkalommal

Álmatlanul

Lábujjhegyen közeleg az est,
ma a Hold világítani rest.
Megannyi szentjánosbogár a csillagok,
rájuk csodálkozom, jól vagyok.
Tücsök ciripel, vígan hegedül,
szívemben világom csendesül.
Tejúton jár a végtelen idő,
kozmikus pók térhálót sző.
Nem vagyok magányos, csak törpe,
ahogy az égboltot figyelem körbe-körbe.
Hajnalodik, az éj távozik az égi szekéren,
feketerigó dalba kezd szerényen.

Vélemény, hozzászólás?