Megtekintve: 607 alkalommal
Mégis
Villám-égette, vihar-verte fa
áll a tóparton csonkán, egymaga.
Nedves fövenyre hullik a kérge,
foszlik hallgatag, nincsen jajszava.
Az éjszaka búskomor, lidérces.
Halott? Vagy rosszat álmodik a táj?
Kékjeit a zöld már fojtogatja
és a víz segítségért kiabál.
Olthatatlan sötétnek tűnik
s mélyén fekete iszap a bánat,
felszínére az angyalok mégis
fényes sugarakat muzsikálnak.
Vázsonyi Judit
4