Megtekintve: 355 alkalommal
Vigasztalás
Felbomlik a test, felzabál az idő, megöl,
nincs menekvés az elmúlás elől.
Csakhogy én már a világé nem vagyok,
a világban létezve mégis szeretni tudok.
Ébresszen fel a halál, tanítson az elfogyó idő,
lásd, hogy láthatatlan minden létező.
Mi valós volt valósként itt marad,
változó, hamis a semmibe szalad.
Nem kell hát félnem semmitől,
szeretlek lélekből, kegyelemből,
ami Isten békéjéből született,
nem múlik el az a szeretet.
Vázsonyi Judit
5