Háló

Megtekintve: 108 alkalommal

Fölfedezések

Na például itt van a spenót. A spenót már föl van fedezve. A közös hogyishívják része. Annyi minden föl lett már fedezve. Kezdődött a mamutokkal. Először a barlangok falán fedezték fel, de kiérve a szabadba is láttak hasonló olyan mammutszerű nagy micsodákat mozogni. Hogy honnan tudták, hogy az mammut? Hát mégse mondhatták rá, hogy rigó. Éhesek lettek. Izgalmukban föltalálták a kőbaltát is. Ez az embereknél már-már reflexszerű. Nehéz idők voltak azok, mikor még az első fogkeféket is  úgy pattintották kőből. Választójogról akkoriban még szó sem volt, mert minden szabadon választható volt. Szinte minden napra jutott valami újdonság. Ezért aztán a  mai szóval tévesen totemoszlopoknak nevezett megállókban gyülekeztek a lelkes fölfedezők. Először a járt utakat, majd pedig a járatlanokat járták végig. Így jutottak el a spenóthoz is.

Nézték, hogy mi az?
“Kacsints rá, ha visszakacsint tükör, ha nem, spenót.”

Ahhoz is micsoda bátorság kellett. Szemezni a spenóttal. Akkor még nem is beszéltünk a Legváratlanabb Helyzetekről, amiket csak később fedeztek föl, és azokkal is szembe kellett nézni. Az időzítés és a sorrend persze nem volt mindegy, mert ha belegondolunk, hogy ha az atomerőművet előbb fedezték volna fel, mint a lovaskocsit, megspórolhattuk volna a sötét középkort.
Voltak neves és névtelen fölfedezők. A Napot Kepler, a Földet Galilei, az almát pedig Newton  fedezte föl. A fa alatt.
Addig azt hitték, hogy ez valami társasjáték tábla, ahol ha valaki hatost dob, újra jöhet, pedig nem, mert a polgármester azt bezáratja a remizbe.  A fáskamrát is fölfedezte valami névtelen és mire odaértem, már elvitt mindent.
Magam is próbálkoztam már, de nekem csak a háromnapos alsónadrágot sikerült fölfedeznem, szerencsére a feleségem előtt. Nem sok minden maradt már no, az az igazság. A’propos… Állítólag az igazságot is fölfedezték valahol Baltimore közelében. Most egy laboratóriumban vizsgálják.  Szemeznek vele, s ha visszakacsint…

Vélemény, hozzászólás?