Zarándok-vers (negyven napra) XI.

Lelkiismeret-túra

Dobtak meg kővel, de kenyérrel is. Így, hevesebben
véreztem. Sebzett kezem és lelkem leeresztem,
s még elmondok egy ódon imát. Ha zsolozsma eszembe
már nem jutna, csak Isten súgta szavakra borulva
kérném újra. Az irgalom érne, de térdre omolva.

Nem vagyok én még annyira jó, se nem annyira tiszta;
áhítattal erednék egy nevelői tanútra.
Böjt-adományként: szent-hamu és szőrzsák a fejemre,
hogy becsukott szemmel térjek meg Jézus elébe.
Azt kérem: ne merüljön szándékom feledésbe.

(Könnyekkel kísérve a néma fohász elereszthet,
– szív vonalán gyengíthet – , mégis ez, épp ez a lényeg:
mind’ rossz elv-anya, mától jót akaró fiat elljen,
és más senki, de senki ne szenvedjen. Hitet éljen!)

2021. okt. 04.